kurvanehéz, de valahogy mosolyt kell erõltetnem az arcomra. MINDIG.

félek, rettegek, igazából nem is tudom mitõl. de még a puszta gondolatba is belehalok, ha elhagy. kavarog itt minden, mindjárt hányok.

tudatosan csináljam a dolgaimat, vagy hagyjam, hagy történjen, aminek történni kell?eddig az utóbbi volt rám jellemzõ, de most megpróbálom ezt a hátam mögött hagyni, és tudatosan csinálni a dolgaimat. rendkívül nehéz lesz, de megéri.

fesztiválon egy fotós csinált a barátomról és rólam egy képet, utána odajött, hogy másfél éve fényképez, és még nem csinált ilyen jó képet, és megköszönte.Igazán jól esett:)

Nem vagyok féltékeny, de tisztában vagyok vele, hogy nálam jobbat is kaphatna. Fõleg most. Sok a lehetõség. Kapja be mindenki.