Napom. Hajnal 4-kor kelés, Missy sétáltatás, háromnegyed 5, jó indulni kéne melóba fél 6-ra, hogy ki tudjam nyitni a kocsmát, persze bicajjal, mert mi mással? Sikeresen odaérek 5:21-re, rengeteg ember kb. 9-ig, én nem tudom, hogy lehet korán reggel beb*szni, mint az állat. Na…

Ha ez nem hoz változást, akkor semmi. Eddig minden oké, bár idáig kocsi is volt a fenekem alatt, hát innentől nem lesz. Bye bye kényelmes élet, hello valóság, ahol magadnak kell gondoskodnod mindenről.

“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és  nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk…