Juhász Gyula: Anna örök Az évek jöttek, mentek, elmaradtálemlékeimből lassan, elfakultarcképed a szívemben, elmosódotta vállaidnak íve, elsuhanta hangod és én nem mentem utánadaz élet egyre mélyebb erdejében.Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,ma már nem reszketek tekintetedre,ma…

Én ezt nagyon akartam. Annyira szerettem volna, hogy nagyon hirtelen hoztam döntést. Semmi sem érdekelt, minden akadályt félvállról vettem. Azt hittem képes vagyok rá, és meg tudom oldani. Elbizonytalanodtam.  Lehet, hogy haza kell költöznöm. Nem először fordul meg a fejemben a…

És megnyílt előttem újra a világ kapuja. Szánalmas, hogy milyen mértékben tudja az embert befolyásolni :S  Na írok majd egyszer, ha lesz időm, van mit! Pusz