akkor mégegyszer leírom, persze, ez sokkal szarabb, mert erõltetettebb, nem úgy mint az elõzõ. ott csak áradtak belõlem a szavak. ajhszóval. most úgy érzem, hogy tudok írni. sokszor azon kapom magam az élet bármely pillanatában, hogy ezt most simán le lehetne blogolni, ennek a…
annyi minden történt... most viszont annyi minden történhetne, ha nem itt ülnék. szóval most inkább cselekedek, és mindenkit arra buzdítok, hogy tegyen azért, amit szeret/szeretne, és ne csak nyavajogjon. pááá
akire felnéztél, és ismerted az egész történetüket, akikhez van közöd, akiknek végignézed a szakításukat. nem jó érzés. fõleg, hogy picit részem van a dologban. sajnálom, nem akartam, hogy itt, ilyenkor, és köztetek vége legyen.