akkor mégegyszer leírom, persze, ez sokkal szarabb, mert erõltetettebb, nem úgy mint az elõzõ. ott csak áradtak belõlem a szavak. ajh

szóval. most úgy érzem, hogy tudok írni. sokszor azon kapom magam az élet bármely pillanatában, hogy ezt most simán le lehetne blogolni, ennek a pillanatnak ott lenne a helye. de nem. azoknak a pillanatoknak a szívemben a helye. nem kell mindent leírni, akkor minek az emlékezet?

letudtuk a ballagást. kaptam macit, meg pannóniafesztiválbérletet. A macit a szerelmemtõl kaptam, és befújtam a parfümjével, és ha nem vagyunk együtt akkor elég megszagolnom, és ez valamiféle biztonságot áraszt, és megnyugszom. Májuskosarat is kaptam tõle, és zöldet, mert õ tudja, hogy mire kell figyelni. Meg egy papírt is, hogy kapott szabadságot, hogy el tudjunk menni együtt egy 4 napos fesztiválra. Ú jesszus, 4 nap. meg fogok pusztulni. de nembaj, vele leszek, az a lényeg. néha elbizonytalanodok, és ilyenkor utálom magam, és rá kéne jönnöm, hogy mekkora egy szar alak vagyok, és meg kéne tanulnom bízni benne is és magamban is.

Megvolt az érettségi talán legkönnyebb része. Sokan kérdezik, hogy hogy érzem, hogy sikerült az érettségi, de én nem tudom, én nem érzek semmit. Reménykedem, hogy jó lesz, de mégis mit várok? Tenni kellett volna érte.

R megcsináltatta a tetkóját. Irtó szép lett, és büszke vagyok rá, hogy kibírta. Bár csak én is ott járnék már, de vár még rám egy allergiateszt. Cajj.

oppsz, pannóniafeszt. Idén vele! Elmondhatatlanul nagy buli lesz, úgy érzem. 5 nap. Annyira hiányoznak azok az esték, amikor órákon keresztül egy bizonyos problémáról és velejáróiról beszélgettünk. Most be kell pótolnunk mindent. Ú mennyire rég volt. Muszáj. Menjünk már.