Éjszakás leszek. Ma és holnap. Nem tudok aludni, pedig kellene. Még mindig van bennem félelem valamiért, nem tudtam ilyen hamar hozzászokni a 12 órához. Mindig azt érzem, hogy amíg dolgozok, lemaradok valami jóról. De belegondoltam, hogy igazából ugyanannyit dolgozok, mint egy átlagos ember, csak más idõbeosztásban.
Alig várom, hogy "új" életet kezdjek Vele. Ehhez bírni kell a melót is, és mindent, ami ezzel jár. De mindig ott van a szemem elõtt, hogy miért csinálom.