Amikor január elsején Lucával a korházban voltam, már akkor rossz előérzetem volt. Igaz, hogy csak egy műszert kellett leadni, de van az a mondás, hogy amit újév első napján csinálsz, az fogja jellemezni az évedet. Azóta 2szer voltam már korházban és csak február van. Januárban a bevert fejem miatt, ma pedig a térdem miatt. 

A főnököm látta, hogy bicegek a munkahelyen, kérdezte hogy mi a bajom, mondtam, hogy fáj a térdem. A felesége, aki nekem szintén a rokonom, a mozgásszervi rehabilitáción főnővér, elintézte, hogy időpont és várólista nélkül megnézet. Ma hajnalban már túlestem egy röntgenen, illetve meg lett állapítva, hogy kezdetleges ízületi arthrosis-om van. Tehát kopás. Kaptam inkekciót a térdembe, nagyobb volt a félelem, mint a fájdalom, de sajnos úgy gondolom, hogy nem ez a helyes diagnózis, mivel nem fájnak a csontjaim. Röntgen képet nem néztünk, mert nem lett kész időben, ott kiderült volna. Jövő héten is vissza kell menni és utána is egy egy szurira, de majd jelzem, hogy szerintem nem ez a problémám, persze csak ha nem javul. 

Végtelenül szar érzés, hogy úgy érzem magam 22 évesen, mint egy 60 éves, és hogy kiszolgáltatott helyzetben vagyok. Amikor alig bírod felvenni a zoknidat sírás nélkül, nem tudsz kiszállni a kocsiból fájdalom nélkül. Mint egy nyomorék úgy érzem magam. Sosem vagyok 100 %-os .