Annyira jó látni, hogy vannak ilyen emberek. Ilyen önzetlen emberek, ha így nevezik őket.. lehetne mondjuk segítőkésznek is nevezni, de nekem ez nem tetszik. ÖNzetlen. találóbb. tágabb. csak egy kis történet egy napom negyed órájából: elszaladtam a rövidáruboltba kemény 10 cm tépőzárért. A biciklimet kint hagytam a bolt előtt és lelakatoltam. bementem a boltba. kikértem amit akartam, mire egy nagy csattanásra lettem figyelmes.kinéztem a nyitott ajtón, hát persze hogy az én bicajom dőlt el. a boltosnéni kb 10éves fia kint biciklizettm és szólt hogy elfújta a szél az enyémet.. kiszóltam hogy nembaj, hagyja, majd megcsinálom, de ő odament, felállította. a kormány csupa sár lett, mert pont a virágok közé esett. letörölte a kezével, megköszöntem. bement a blotba, hozott kis szivacsot, megtörölte nekem, ráadásul még valamit a boltban le is vert mert úgy sietett, de az anyja azt mondta hogy semmi baj, fiacskám. én csak néztem bentről hogy a kisfiú rendbeteszi a biciklimet, nempedig szó nélkül elmegy mellette, mint ha észre se venné. fizettem, megköszöntem mindent. Olyan boldogan, felszabadultan mentem haza ezek után. Örülök hogy vannak ilyen emberek, akik nem várnak el az emberektől semmit egy kis segítségért. Egyébként nem tudom mért írtam le ezt a kis történetet, de éreztem itt a helye.