most igazából nemtudom mért írom le, de muszáj, úgy érzem.. mert lehet hogy valaminek vége. már régóta fájlalom a hátam, mert meghúzódott egyik versenyen.. ma reggel venném ki a sütit a fagyasztóból, leesik a tányér a földre összetörik. megyek felsepregetni, lehajolok, roppant egyet a hátam. azóta alig tudok felállni ha leültem, alig tudok lefeküdni ha állok. iszonyú rossz érzés. nebírom felemelni kistesómat, nemtudom kitakarítani a teknőst, mert nembírom el az akváriumot, alig bírtam kiszállni a kocsiból. régen anyának is volt olyan hogy becsípődött a háta, egy hétig injekciózták, aztán az izomba. kösz nem kell. neki sem használt. elmúlt. nemakarom hogy elmúljon a semmi nélkül, hisz akkor bármikor máskor előjöhet. nemakarom hogy egyszer verseny közben jöjjön rám, és mondjuk kitörjem a gerincem. meg is hallhatok, tudom ez még messze van, de lehet.talán jobb is lenne?! szóval holnap első dolgom hogy orvoshoz fordulok. mostmár érted hogy minek vagy kinek lehet vége? egyébként nem akarom hogy itt lesajnálj, csak ez most kijött belőlem. egyébként reggel leültem tévézni, egy kisidejig megfeledkeztem a fájásról, hirtelen akartam felállni erre nem ment, és sírva dőltem vissza a párnára. ez van. szép kis nyár.