mostanában csak rossz dolgok történtek velem.. vagyis lehet, hogy voltak benne jók is, de azokat már alig vesszük észre, mert hozzászoktunk azokhoz.  Mostmár értékelem azokat a kis apró dolgokat amik jóvá, örömtelivé teszik a napom. Ezek olyanok minthogy, egy jót beszélgettem az osztálytársammal, megosztottak velem/velünk, egy személyes titkot, anyával voltam, nemkellett sokat tanulnom.. Nekem már ezek is bolgoggá teszik a napom. Viszont lenne okom aggódásra is a tanulás miatt, és az ebből adódó szigor miatt. Egyre rontok, és biztos vagyok benne, hogy még nem vagyok azon a ponton, hogy ettől már nem lehet lejjebb menni. lehet. Még nem járok ott, de nem is szeretnék. mostmár csak felfelé..