Tegnap nagypapámért volt mise. 4 éve halt meg. Emlékezés címszóval a család nagy része összegyûlt, és végigült egy hosszú misét. Sok kendõs néni, orgonaszó. Pont olyan mint átélni még egy temetést. Nem vagyok híve ezeknek a felszínes dolgoknak. Emlékezéshez nem kell közvetítõ, egy pap, nem kell pénz, mert ugye ez nem ingyen volt, nem kell alkami ruha, nem kell helyszín. Az emélekzést nem lehet kényszeríteni. Ezt mindenki maga dönti el, hogy mikor, és miként gondol a szeretteire.

Miközben a pap a szertartást tartotta, én a halálon gondolkoztam. Ha lenne választásom, akkor az öngyilkosságot választanám. Nem szeretném ezt a fontos dolgot úgy átlépni, hogy közben alá vagyok rendelve Istennek. Én szeretnék dönteni. Egyszerûen csak egy játéknak a részese akarok lenni, ahol ha meghalsz nincs siratás, nincs emlékezés. Egyszerûen csak GAME OVER.