Annyi mondanivalóm lenne, csak nem tudom hol kezdjem. Vagyis ha belegondolok, nem túl sok, csak nem könnyû ezeket leírni. Most olvasom Müller Pétertõl A Gondviselés-t, és ott is pont az van leírva, hogy amit valóban mondani szeretnénk, az ezerszer több és fantáziadúsabb, mint amit leírunk, mert érzést nem tudunk kifejteni. De jó is lenne, ha valaki olvasni tudná más gondolatait.

Úgy érzem, hogy már nagyon sok mindent elnéztem sok mindenkinek, sokakban csalódtam. Lehet, hogy ez nem konkrétan az õ hibájukból ered, de rajtam mutatkozik meg. Sokszor emlegetett téma nálunk baráti körben az egyoldalú barátság. Egyre jobban érzem, hogy ebben most én vagyok az áldozat. Nem tudok ez ellen tenni, de õszintén nem is akarok. Ha ezt a másik fél nem érzi, már régen rossz minden. Nem pont errõl akartam ma írni, de így sikerült. Nem gátolhatom meg a gondolataimat.

Írtam március elsején, hogy új kezdet, az is felejtõbe veszett. Bármit szeretnék elérni, valami miatt nem sikerül. Mindig megakadályoz valami a sikerben.