Le vagyok kicsit maradva, bár kérdéses, hogy miről.  Már nem itt kellene tartanom úgy érzem.  Olyan munkát szeretnék már, ami nem monoton és nem ilyen unalmas, olyat, amit élvezek, amit szeretek csinálni, ami tartogat kihívást. Emellett azt érzem, hogy amíg nincs meg a diplomám, addig már nem szeretnék váltani, főleg, hogy nem sokáig tervezem már itt a jövőm. 

Remélem, hogy sikerül megírni a szakdolgozat és az államvizsga is meg lesz.  Elég volt már a tanulásból.  Vagyis igazából nem is a tanulással van bajom, de munka és párkapcsolat mellett nagyon nehéz csinálni.  Amikor szabadnapom van, akkor szinte mindig M-mel vagyok, ami  nagyon jó, csak itthon már nagyon régen voltam pár óránál hosszabb időre.  Felnőttünk, én is, meg mindenki, és kicsit más az értékrend.  Hiányzik Luca, hiába otthon vagyok este, szinte nem is találkozunk, hazamegyek, szinte beesek az ágyba a fáradtságtól, ő meg köszön, és bevonul tévézni.  :( Nem akarom, hogy ez legyen, de egyszerűen nem lehet ezt már összeegyeztetni.  Mindenhol helyt kell állni, egyszerre több helyen kell lenni, nehéz.  És itt még arról szó sincs, hogy barátokkal találkozzak vagy épp elmenjek szórakozni.  

Ez szerintem akkor fog megoldódni, ha majd a.jövőben már nem 2 háztartásban kell részt vennem, hanem csak a sajátomban, és nem olyan munkám lesz, ahol 240 órát kell dolgozni.  Unom itt az embereket, azt, hogy minden nap ugyanaz történik, hogy itt vagyok napi 16 órát és tök feleslegesen telik el a nap. Hogy leülök, és fél perc múlva àllhatok fel, mert jött egy "kedves " vendég...  Fújj de utálom őket, legszivesebben felpofoznàm mindegyiket és megmondanám a véleményem, de persze nem tehetem.  

Na mindegy is, hagyjuk a munkát.  Ja,mellesleg most is dolgozok.  

Hogy valami jót is irjak, voltunk nyaralni M-mel, és az első napot leszámítva minden szuper volt, nagyon jól éreztük magunkat.  Olyan idilli volt,  el tudnám képzelni úgy az életemet, ahogy ott akkor voltunk.

Most én voltam nála 3 napot, mától 5 napot nem tudunk találkozni, de hétvégén még megyünk egy nyár végi kikapcsolódásra Bogácsra. 

Azt tudom mondani hogy egyre jobban szeretem, persze nem úgy mint az elején, mármint nem csökkent egy cseppet sem az iránta érzett szerelmem, csak mostanra kicsit átalakult. Nehéz elengeni, amikor vissza kell jönni haza dolgozni és látom rajta, hogy ő sem teljes nélkülem, és ezt hangoztatja is. Remélem, hogy így is marad, vele el tudom képzelni magam hosszú távon. Szeretem a közelségét, azt ahogy hozzám ér, ahogy néha be-beszólogatunk egymásnak,de csak szeretetből, és azt is, hogy azt mondja, hogy gyagya vagyok néha. :-D

Persze van olyan is, hogy haragszok rá, de szerintem ez hozzá tartozik egy kapcsolathoz, meg amúgy sem vagyok egy  nagy haragtartó típus. 

Most be kell fejeznem, mert el vagyok maradva a munkával,és ez idessé tesz és nem lenne jó, ha az első munkanapomon kiakadnék.  

Remélem, hogy tudok gyakrabban írni!