Úgy látszik, sok idõm van, ha ilyeneket leblogolok, persze lenne jobb dolgom is, de néha muszáj azt tenni, ami a kedvedre való.

Elképzelem, szinte minden nap máshogy, az elsõ sártazós fesztiválunkat. Pannóniafesztivál. 5 nap múlva. T, R, és én. Már pár hónapja tervezgettük, de még semmi nem volt biztos. Én addig kételkedtem amíg T meg nem kapta a jegyet. Onnan tudtam, hogy nincs visszaút. Most úgy beszélek, mintha valami világot megrendítõ dolog lenne. Számomra az. Sátrat is nagy nehezen sikerült keríteni. Elterveztem, hogy jó idõ lesz, bár ez eléggé abszurd a jelen idõhöz képest. Reménykedünk. Azt hittük, hogy fördõruhában fogunk rohangálni meg napozni. Sokan mondták, hogy örüljünk ha nem fagyunk meg a sátorban éjszaka. Majd összebújunk:D Meg szerintem éjszaka még javában tombolni fogunk. Nappal vizipipázunk, mert az is lesz ám. Pihenünk, lazulunk, délután elmegyünk a városba valami kajabeszerzõ túrára, mert tuti, hogy bent az egekben lesznek az árak. Este alapozunk kint némi pohár borral, ami jótékonyan hat ránk az koncertek alatt:) És ez több napon keresztül. Tudom, hogy fárasztó, de megéri. Jó lehetõség ismerkedni, esetleg valami komolyabb dologra is alkalom nyílik. Nem lesz túl sok ismerõs, de azért akadni fog. Feszélyezve leszek, mert unokatestvérem is jön, aki nem tudja, hogy cigizek. De nem fog zavarni, ha lebukom elõtte, számítok a diszkréciójára.

No, meg ott van még az odaút. Huh, kemény 5 óra. Velük(L)