Nem szeretnék semmit sem elkapkodni, de úgy néz ki, hogy vannak lehetőségeim a Mátrában elhelyezkedni.  Nagyon jó lehetne, mert erre vágyok mióta, mármint  hogy a kocsmát hagyjam ott végre, de a változás küszöbén állok és kicsit ott is maradtam. Egyik lábam menne, másik maradna, de elvileg ez mindenkivel így van, nem szabadna, hogy megijesszen az új.  Mégis úgy érzem, hogy nehezen tudnám otthagyni a családot, főleg Lucát.  Azt érzem, hogy felelősséggel tartozom értük, anyáért, úgy gondolom, hogy ha én elmegyek, akkor az nem működik nélkülem.  Pedig ez baromság, pont, hogy anyáék tartoznak felelősségel értem.  Anyának 23 évesen már volt 2 gyereke. Én még nem szeretnék, de mégis ideje lenne a saját életemet élni.  Egyelőre itt tartok, nem tudom mit hoz a jövő, de nem szabad ott ragadnom, ahol nem érzem jól magam.