Holnap elkezdõdik a középiskola utolsó éve. Hajtani kell, ahhoz, hogy teljesíteni tudjak. Mert akarok.

Arról van szó, hogy régen nagyon szerettem rajzolni, festeni, barkácsolni, lemenni a pincébe, csinálni valami kis hülyeséget, és örülni neki, hogy azt én csináltam. Bármi volt az. Még babaruhákat is varrtam régen. Mondták is, hogy van tehetségem. Fõleg nagyi. Ünnepekkor mindig…

na, vannak feljemények. Közben a bulis csávó azóta sem keres (miért lepõdök meg?) és a közös ismerõsünktõl tudom, hogy a srác emlékszik rám, bár nagyon részeg volt, és a véleménye annyi, hogy jó a seggem, és feszes a mellem. pff. de a csávó az egyéjszakás kalandokat…

E le gem van.

Tegnap úgy voltam vele, hogy nincs kedvem menni a buliba. Ma meg úgy vagyok vele, hogy nagyon bántam volna, ha kihagyom. Már az elején éreztem, hogy jó lesz, sokat nevettünk. Nem voltunk túlzottan sokan, maximum 10-en. 3 embert nem ismertem. Mire odaértünk, hogy begyújtsuk a tüzet,…

annyira kurvajó volt:D no meg Dávid...

Úgy néz ki, hogy ma megyek egy házibuli szerûségbe. Már régóta vágyom egy ilyenfajta összejövetelre, de most mégsincs kedvem. Lehet, hogy a társaság miatt