Tegnap úgy voltam vele, hogy nincs kedvem menni a buliba. Ma meg úgy vagyok vele, hogy nagyon bántam volna, ha kihagyom. Már az elején éreztem, hogy jó lesz, sokat nevettünk. Nem voltunk túlzottan sokan, maximum 10-en. 3 embert nem ismertem. Mire odaértünk, hogy begyújtsuk a tüzet, lassan elkezdett cseperegni. Én meguntam a sütést, félbahagytam, beszélgettem egy volt osztálytársammal. Nem is hittem volna, hogy még így el tudunk beszélgetni. Iszogattunk. Aztán amikor el kezdett esni az esõ felmentünk a teraszra. Alig volt hely, D poénból a lábamra ült. Nem akarom részletezni, de annyira összemelegedtünk, hogy csókolóztunk. Pedig õt aznap ismertem meg. Kicsit késõbb a házigazda ágyában kötöttünk ki, ott folytattuk. A simogatáson túl nem jutottunk, de nem is bánom. Ez is így épp elég volt. Nagyon jól esett.

Foggalmam sincs, hogy mi lesz vele, valószínûleg semmi. De nem bántam meg a dolgot.