furcsa dolgokat mondott. olyanokat, amitõl sírtam. viszont tanultam belõle, és még jobban megismertem. szerelmes ez nem kérdés, de nem boldog. én sem, bevallottuk egymásnak. engem rosszul érintett, és mindenáron ki akartam deríteni, hogy miért nem az, vagy hogy mit kell tennem ahhoz, hogy az legyen. azt mondta semmit. csak próbáljam meg elfogadni azt, hogy ami nem öl meg az erõssé tesz. merthogy én ebben nem hiszek, és nagyon gyenge vagyok lelkileg, és azt akarja, hogy erõs legyek, magam miatt, higyjek magamban, bízzak magamban, és tudjam meggyõzni. ez a másik. jellemzõ, hogy nem hagyom, hogy az egóm elhatalamasodjon a kapcsolatunkon, szóval, ha összeveszünk, vagy épp csak besértõsik, hiába van igazam, akkor is én megyek és én kezdeményezek. azt mondta, hogy ha tudom, hogy nekem van igazam, akkor álljak ki magam mellé, és gyõzzem meg, hogy nekem van igazam. ez jó. mindenkinek jobb lesz. mert ez így igaz, hogy tönkreteszem magam azzal, ha mindig hagyom, hogy neki legyen igaza. csak vigyázni kell, nehogy a ló tulsó oldalára essek, vagy hogy szokták mondani. lényeg, hogy kellett a tegnap esti beszélgetés, és megígértem, hogy szem elõtt tartom a mondottakat, szóval most lehetnék szomorú, meg magamba roskadó, hogy ilyeneket mondott. fel kell állnom, és harcolnom kell. 

"Születni kell újra meg újra,indulni kell a háborúba

és harcolni kell,meghalni és szeretni még nem elég

és harcolni kell,meghalni és szeretni még nem elég"