Úristen, már legalább egy hete várok arra, hogy írjak, de nem tehettem, hisz talán még Te is olvasol :) Szóval megkérték barátnõm kezét... Annnyira jóó, hogy el sem hiszem. Lehet gondolni, hogy még túl korai, vagy meggondolatlan, de ez csak alaptalan gondolat, hisz a kívülállóak nem ismerik õket. Szerintem megtalálták egymásban a nagy Õ-t és ennek így kellett lennie. Esernyõkkel álltunk a bérház elõtt, minden esernyõre egy-egy betû volt festve, összeolvasva annyi állt rajta hogy HOZZÁM JÖSSZ? és a szerencsés ezt az erkélyrõl olvashatta. És örülök, hogy a võlegény bevont minket is, barátnõket :)
Nagyon örülök neki, persze kicsit azért irigykedem is, de hiszek benne, hogy én is megtalálom a Nagy Õ-t :)