save our soul

Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyü világot annyira, hogy már néha nem is fáj -, undorodom csak.

2013. október 16. 18:00 - naivart

Jövök haza a városból, busszal, egy négy személyes ülésén ültem, volt még 1 hely mellettem.... Felszáll egy néni, megáll odébb. Ülök, nézek ki a fejembõl, nem hallom, mert zenét hallgattam, de látom, hogy egy bácsi rám néz, és beszél. Kiveszem a fülest, mondja a papi, hogy igazán átadhatnám a helyem. Mondom van még szabad hely, és mutatok rá. Erre benyögi, hogy nekem könnyebb lenne beülnöm. Hát mondom a következõ megállónál leszállok. De nem érdekelt, inkább felálltam, de legszívesebben mondtam volna, hogy én megveszem a k*rva 10 ezer forintos bérletet, míg õ ingyen utazik, és szó nélkül átadtam volna a helyet, ha nem lett volna még szabad ülés. Illetve a néninek is van szája, szerintem ha akar valamit, nem kell közvetítõ. Mióta jogsim van, nem kedvelem a tömegközlekedést, és egyre bunkóbbak az emberek, elegem van belõlük...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://naivart.blog.hu/api/trackback/id/tr455928028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása