még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyû világot annyira, hogy már néha nem is fáj, - undorodom csak!

belülrõl éget, mar, nem hagy nyugodni, pedig ideje lenne már. tényleg nem kellett volna visszaolvasni pár dolgot. látni, hogy mennyire gyerek voltam. mennyire nem én voltam. gyerek voltam, egy önzetlen gyerek. talán. még mindig nem találtam meg önmagamat igazán. ez kellene, hogy az elsõ lépés legyen. nehéz. én sem fiatalodok, és úgy érzem, hogy ez egyre rosszabb lesz, ha nem szedem össze magam. Hiszek a sorsban... hiszem, hogy minden jót visszakapok, és a rosszakat is visszakaptam már. És, hogy aki rosszat akart nekem, vagy tett velem, ha nem is akarva, de visszakapja. már nem fáj. üresség van. mindenhol, de mégis ha visszagondolok, akkor beugrik egy-két emlék, amitõl nem tudok szabadulni. együtt kell élnem vele. mert a részemmé vált. boldog szeretnék lenni, mint mindenki más. mennyire sablonos ez?!