save our soul

Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyü világot annyira, hogy már néha nem is fáj -, undorodom csak.

2014. január 26. 21:12 - naivart

Ma a kocsmában elég nagy sokk ért :(

Egy nagyon kedves bácsi, akivel sosem volt bajom, távozott a helyrõl, mondtuk neki hogy vigyázzon, mert csúszik a lépcsõ, így is mindig bottal jár, elég idõs már.

Nem is a lépcsõn volt gond, hanem a buszmegállóban elesett és eltört a lába. Egy másik vendég vette észre, rögtön siettek segíteni, hívták a mentõket, akik hamar ki is jöttek. Combnyaktörés volt, mondták a mentõsök. Nagyon sajnáltam szegény bácsit, engem nagyon megérint ez a dolog. Mi van, ha egy közeli családtaggal történik ez? Vagy akár velem? Naponta többször kerülök ilyen veszélyes helyzetbe a munkám során, vagy akár az utcán. Ilyenkor fogom fel, hogy mennyire is veszélyes minden. Csak 1 mozdulat. És ha mondjuk 1 perccel késõbb megy ki, lehet hogy nem történik ez. Annyira furcsa és elgondolkodtató! Csaj egy rossz mozdulat...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://naivart.blog.hu/api/trackback/id/tr435927853

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása