Kiszólítom a negyvenes pasit.

-Maga önző geci?

-De doktor úr, nem vagyok az!

-Maga szereti a gyerekeit?

-Hát persze, én jó apa vagyok!

-Tényleg?

-Én jó apa vagyok!

-Mitől jó apa?

-Attól, hogy hétvégén elmegyek bringázni a tízéves fiammal.

-Mitől még? Egyébként hogy hívják a fia barátait?

-A barátait? Hát, nem tudom. Azért vagyok még jó apa, mert vele tanulok, igaz, hogy ez régebben volt...

-Milyen volt az amikor ittasan hazaért, a gyermeke feküdt le éppen,és adott neki egy piásjóéjtpuszit? Egyébként kérte önt a gyermeke, hogy Ne igyál apu!?

Csend.

-Én meg....

Ilyenkor nem érdekel, mit válaszol.

-Tehát ilyen egy jó apa..., milyen jó magának, maga az apák mintaképe, nem igaz? Milyen érzés gyermeke lelkének gyilkosává lenni, kedves jó apa?