Azt érzem,hogy elhanyagoljuk egymást. Nem okolok senkit, mindenkinek megvan a maga élete, sőt lehet, hogy nektek is fáj annyira, mint nekem (még ha nem is mutatom), de nekem mostanában sok idő jut a gondolkozásra, túlagyalásra. Sajnos ez a probléma régóta kísért, és nem csak veletek…

Nem szeretnék semmit sem elkapkodni, de úgy néz ki, hogy vannak lehetőségeim a Mátrában elhelyezkedni.  Nagyon jó lehetne, mert erre vágyok mióta, mármint  hogy a kocsmát hagyjam ott végre, de a változás küszöbén állok és kicsit ott is maradtam. Egyik lábam menne, másik…