Vannak dolgok amik szerintünk biztosak, de ez egyáltalán nincs így. Te azt mondod, hogy holnap iskolába mész és ez biztos. Én azt mondom, hogy mi történik, ha megbetegszel, és otthon maradsz. Ez így már ugye hogy nem biztos. Vagy. Eltervezed, hogy egy hét múlva kirándulni mész, de lehet hogy másnap elgázol egy autó, vagy netalántán fejedre esik egy tégla. Manapság nem lehet tudni, hogy mi történik. Én nagyon beletudom élni magam bizonyos dolgokba, és ha az nem sikerül, összeomlok, így mostanság meg kell próbálkozom egyszerűen kezelni a dolgokat, hogyha mégsem sikerül, ne érjen nagy csalódás.

Viszont egy dolog ami biztos. Ez nem más mint a HALÁL.

Nagyon sokat gondolok rá, hogy van e élet a halál után, találkozol e régen látott barátaiddal, rokonaiddal. Temetés.

Nemtudom, hogy az emberek mikor hagyják meg a végrendeletüket, vagy nemis, hanem végülis kívánságaikat... én mindenképp hamvasztást szeretnék. és nemszeretném hogy elgyere a temetésemre, mert utálom a temetéseket, és nemszeretném látni, hogy sírsz esetleg. de azért meghalnék hogy lássam ki jön el a temetésemre. csak ne sírjanak mert az a legszörnyűbb. volt már részem olyanban, hogy egy 13 éves fiú temetésén végig kellett néznem, ahogy a szülei, testvérei szinte utánaugrottak volna a sírba, és úgy zokogtak, hogy majdnem megfulladtak saját könnyeikben. Na nekem csak ez fájna a legjobban..