Amikor írok mindig arra törekszem, hogy frappáns, kifejező legyek. De ha az egész életemet nézem, akkor is jelen van ez. A legjobbra próbálok törekedni, mégsem sikerül. Maximalista vagyok. Másokkal szemben, magammal nem, sajnos ennek pont fordítva kellene lennie. Nekem saját magamnak kellene lennem és másokhoz igazodni, elfogadtatni magam, nem pedig megváltoztatni az embereket, olyanná amilyenné szeretném. Pedig van egy olyan mondás, hogy az embr a rokonait nem válogathatja meg, de a barátait igen. De ha a barátok, akiket én választok, nem fogadnak el, akkor kivel barátkozzak?