save our soul

Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyü világot annyira, hogy már néha nem is fáj -, undorodom csak.

ti kértétek..

2008. november 04. 17:49 - naivart

nah itt blogon is körbejár valami... olyan mint egy körlevél, szerintem, szerinted egy játék. mindegy én leírom, de nem küldön tovább.

 

 

Szóval kiskori élmény:)

 

 

most, hogy visszagondoltam, ez jutott eszembe.

 

Unokatesómmal kicsik voltunk.. (igen ez Réka, egyesek tudják) szóval vele voltunk vagy 10 évesek, és a fiú testvéreink max 12 évesek.

Rékával kint az udvaron játszottunk büféset. Igazi ételek is voltak, de "árultunk" homokfagyit is. A fiúk voltak a vevők. Nemigazán akartak játszani velünk, de mi mégis nyaggattunk őket.Ehető dolgok is voltak, azokat nagyitól csempésztük kiCsináltunk kis ártáblát, amit persze nem vettünk komolyan. A fiúk odajöttek vevőnek, és mondták.

-szeretnék egy hamburgert!

-hát az sajnos nincs.

-öö, akkor egy koktélt!

-hát sajnos az sincs. 

-hát akkor egy colát!

-azt sem tartunk.

-hát akkor mégis mi van?

-LIMONÁDÉ MEG KEKSZ

 

Ez az utolsó mondat lett a törzsmondatunk, és szerintem erre még mind a négyen emlékszünk.

én legalábbis biztosan.

 

 

 

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://naivart.blog.hu/api/trackback/id/tr555930419

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nainn 2008.11.04. 18:27:16

Ez tetszik:):):):)

v 2008.11.05. 15:48:32

bennem örökké megmarad
süti beállítások módosítása