nah itt blogon is körbejár valami... olyan mint egy körlevél, szerintem, szerinted egy játék. mindegy én leírom, de nem küldön tovább.
Szóval kiskori élmény:)
most, hogy visszagondoltam, ez jutott eszembe.
Unokatesómmal kicsik voltunk.. (igen ez Réka, egyesek tudják) szóval vele voltunk vagy 10 évesek, és a fiú testvéreink max 12 évesek.
Rékával kint az udvaron játszottunk büféset. Igazi ételek is voltak, de "árultunk" homokfagyit is. A fiúk voltak a vevők. Nemigazán akartak játszani velünk, de mi mégis nyaggattunk őket.Ehető dolgok is voltak, azokat nagyitól csempésztük ki
Csináltunk kis ártáblát, amit persze nem vettünk komolyan. A fiúk odajöttek vevőnek, és mondták.
-szeretnék egy hamburgert!
-hát az sajnos nincs.
-öö, akkor egy koktélt!
-hát sajnos az sincs.
-hát akkor egy colát!
-azt sem tartunk.
-hát akkor mégis mi van?
-LIMONÁDÉ MEG KEKSZ
Ez az utolsó mondat lett a törzsmondatunk, és szerintem erre még mind a négyen emlékszünk.
én legalábbis biztosan.
