„Akkor becsületes, önfeláldozó ifjú volt, kész lelkesedni minden igaz ügyért: most pedig romlott, rafinált és önző világfivá lett, aki csupán élvezeteit hajszolja... Ennek a szörnyű változásnak pedig az volt az oka, hogy már nem önmagának hitt, hanem a többieknek, környezetének. Azért nem hitt már önmagának, s azért kezdett a többieknek hinni, mert a maga meggyőződése szerint élni túlságosan nehéznek bizonyult... amióta másoknak hitt, azóta nem is volt mit eldöntenie, minden már eleve el volt döntve... Mi több: amíg a maga meggyőződése szerint élt, a többiek mindig elítélték, amióta pedig másoknak hitt, minden tette környezetének helyeslését vívta ki."
Lev Tolsztoj