mindezt azért írom le, mert beszélni nem tudok róla. legalábbis sírás nélkül nem. A sírás pedig egyenlő a gyengeséggel és az érzelmekkel. de erősnek kell lennem, és nem csak nekem.

van egy tény, amin nem lehet változtatni. A nagypapám tegnap meghalt. Ezt leírni sem túl könnyű, de ha magamban tartom az mégrosszabb. Ő nemvolt a vérszerinti nagyapám, de 16 éven át egy telken laktunk, mindennapos társaságban. Szóval szerintem itt ez számít leginkább.

vannak szörnyű dolgok. Minket pedig mostanában elhalmoznak ezek. A halál oka eddig ismeretlen Szerintem ez az egyik legrosszabb. A kertben találtak rá, épp munka közben. A hozzá legközelebbi szerette még csak a városban sem volt. Idén letten volna 29 éve házasok.

nagyim azt mondta, hogy az a rossz, hogy ugyebár ő nem volt itthon, nem látta és nem tudja felfogni, hogy meghalt. Én sem láttam személy szerint mert óvnom kellett kistesómat a látványtól, de úgyérzem, hogy nekem ez segít. bár egy kép örökké bennem marad.

Azért is nehéz ez nekem, mert eddig ő a legközelebbi rokonom akit elvesztettem.

na látod, ennyi egy élet. és mit mondtam aznap reggel? "ma nem ronthatja el semmi a kedvem".

Igen, vannak szörnyű dolgok az életben. valamelyik nap egy rokon vesztette életét, bár én őt nemigazán ismertem. Holnap temetés, kedden temetés. Mért kell ez?

még csak 1 nap telt el azóta, de már azon gondolkoznak, hogy hol legyen a tor, mi legyen a "vendégekkel". Szerintem most nem ez lene a legfontosabb. A vendékekről jut eszembe, hogy vannak olyan hozzátartozók, akiket csak ilyen "eseményeken" látunk. Szóval nem tatrjuk eléggé a kapcsolatot.

nekem megadatott a sors, hogy 3 nagypapámis lehessen.

Most már nincs egy sem.