Elég gyakran a jövõben élek. Sõt. Azt veszem észre, hogy csak tervezgetek, képzelek bizonyos dolgokat, hogy mit kellene majd tennem, de a jelenre nem is gondolok. egyszerûen átlépek rajta. Pedig 1 év múlva is jelen lesz, de akkor már a most múlt. És meg kellene próbálnom belátni ezt, és a jelenben élni. Azt tenni, amit kell, azzal a tudattal élni, hogy ezt holnap nem fogom tudni megváloztatni. Mindig azzal a tudattal halasztok dolgokat, hogy holnaptól nem fogom ezt-azt csinálni. Ez Így nem mehet tovább.

Müller Péter könyvében azt olvasom a várakozásról, hogy ez egy soha be nem telejsülõ érzés. Ugyanis, amit lelkiekben elképzelsz, azt kivitelezni ugyanolyan pontosan, kreatívan, reálisan nem fogod tudni. Ha belegondolsz, ez így van. Rossz érzés azzal a tudattal élni, hogy sosem lesznek tökéletes dolgok.

Itt van ez a bejegyzés. Teljesen máshogy gondoltam el, a fejemben más volt megfogalmazva, ennek a sokszorosa, és javított mása.