visszajött az internet. az elmúlt 6 napban árvíz volt, írtam árvíznaplót, tessék.
2010. június 6. A katasztrófa nagyjából 3. napja. A helyzet nem javul. Most van idõm írni, semmit nem tehetünk.
Minden csütörtökön kezdõdött. Iskolából hazaküldték a vidékieket, azzal az indokkal, hogy le fogják zárni hamarosan az utat az áradások miatt. Még aznap nem történt semmi említésre méltó. Másnap nagy nehezen bementem Miskolcra, iskolába, kocsival vitt be apa. A 4 sávból 3 víz alatt volt, a maradék 1-et homokzsákokkal védték. Iskolában azt tanácsolták, hogy inkább menjünk haza, mert nem tudjuk mi várható. Én kaptam is Sms-t az MVK-tól (miskolci városi közlekedés), hogy Felsõzsolcára már csak a buszokat engedik be. Egybõl apára gondoltam, hogy hogyan fog tudni hazamenni. De végül fél órás kerülõvel õ is hazaért. Itthon felhívtam anyáékat hogy hol vannak, mert senkit sem találtam. Mostohanagyimnál voltak homokzsákolni. Én is elindultam, gumicsizmában, szakadó esõben, de már az utcára nem tudtam bejutni, az fél méteres víz volt. Belegondoltam, hogy akkor ott mi lehet. Nem is próbálkoztam a bejutással, nagy értelme nem lett volna, azt hiszem. Elindultam hazafelé, de közben megkerestem barátnõmet, akinek az utcájában már zsákoltak. Beálltam oda segíteni, de ilyenkor senki nem tud semmit, mindenki másképp csinálna mindent, nincs közös megegyezés. Homok alig volt, ember lett volna. Amennyire tudtuk elzártuk a víz útját, de úgy gondolom csak ideig-óráig. Akkor abban a hitben voltam, hogy lesz még egy kis víz, és kész, vége. Ma már látom, hogy akkor közel sem volt vége. Másnap reggel arra ébredtem, hogy anya költ, hogy menni kell zsákolni. Szinte megállás nélkül vagy lapátoltam, vagy a zsákot tartottam, talicskát toltam, tesómra figyeltem. Az utcánkba, ami kicsit meg van emelve a többihez képest, ömlik a víz, a gát még bírja a Sajót, de nem sokáig. Több utca víz alatt. Mostohanagyimékat csónakkal szedték ki az ablakon. A házban nyakig ér a víz, minden!!! úszik. A fontosabb dolgokat felpakolták az emeltre, de ennyi. Az új házuk mögött volt egy kis vályogház, amit már el is lepett a víz, és azóta az már összedõlt. És Zsolcán még minimum 12 hasonló ház. A mi utcánkban mindenki a háza elé pakolt homokzsákot, habár a víz a kertekbõl jött. Már minket is elért. A szerencse az hogy nagy kertünk van. A ház elõtt óriási katonai autók állnak hatalmas mentõcsónakokkal, és azzal a tudattal, hogy Szlovákiában megnyitottak még egy zsilipet, még 1 méter vizet várunk. Szerinted milyen érzés úgy kimenni az utcára, hogy ott állnak készenlétben a mentésre, ha esetleg átszakadna a gát? Szörnyû. A polgármester nem tesz semmit, a katasztrófavédelem szerint vele nem lehet beszélni, a közjegyzõ nem tudja melyik a Szent István utca, miközben itt dolgozik. A miskolci polgármester háza körbe van véve homokzsákkal, miközben máshol meg egy darab sincs. A sötétbõrûek fosztogatnak, mára már fegyveres katonák járják a kitelepített utcákat, csónakkal. Több mint 10 utcát telepítettek ki, a helyi iskolába, amit lassan elönt a víz. Felsõzsolca megközelíthetetlen minden irányból. Tegnap úgy aludtam el, hogy anya mondta, hogy a pincében kb. 5 centire áll a víz. Alig tudtam elaludni. 6 órakor felkeltem, elsõ dolgom, hogy kimentem és azt láttam, hogy az egész pincében áll a víz. Tudniillik akkora a pince mint a ház, és a ház maga 6 szobás. Rengeteg terület. Még jó, hogy a fontosabb szerszámokat, apa dolgait, olyanokat mint például a fûnyíró, rotációs kapa, elektromos szerszámokat felhoztuk elõtte való nap. Még így is rengeteg érték úszkál ott lenn. A másik pincébõl 2 hûtõt hoztunk fel, ott is áll a víz. És ez talajvíz. Rettenetes. A mai nap abból állt, hogy szétnéztünk az utcában, ahol még nincs víz. Mit mondjak elég rövid idõ alatt megjártuk. Az utca végébõl már telepítettek ki embereket. A víz sodrása nagyon erõs, visz mindent ami az útjába kerül. A kertünkben már áll a víz, de ez még mindig nem a gát miatt. Elég bonyolult ezt elmagyarázni, de megpróbálom. Van a gát, utána egybõl az elsõ utcán vagyunk mi, az utánunk lévõ utcák már víz alatt, és a Sajó egyik mellékága a Bódva öntötte el az utcákat, és az tör magának utat a városban. Mint mondtam, mi emelkedõn vagyunk, tehát csak a kertben van a víz. 2 oldalról is veszélyben vagyunk. Lehet, hogy nem értitek, de az a baj, hogy már én sem nagyon. Nem értem, honnan van ennyi víz, hogyan lehetséges ez. Nincs egy vezetõ személy, aki mondja, hogy mit csináljunk. Vas megyébõl jött a katasztrófavédelem, akik azt sem tudják, hogy mi hol van. Ezt így nem lehet. Mindenki a maga tulajdonát védi, és terelik a vizet egyik oldalról a másikra. Van még egy dolog amit érdemes megemlíteni. Volt egy hatalmas árterületünk, ami pont az ilyen helyzetre lett „kitalálva”. Nemrégiben feltöltötték a területet és építettek rá 2 multinacionális céget, nem mondom ki a nevét. Ha az most nem lenne ott, közel nem lennénk ilyen helyzetben. Konkrétan feláldozták ezt a kis várost a bevásárlóközpontért. Gratulálok. Azon is gondolkoztak, hogy felrobbantják az autópályát, mivel az is ide tereli a vizet. De mindenkinek csak a szája nagy. Az egyik vállalkozónak volt bátorsága és valami nagygéppel megbontotta a gátat, hogy elvezesse a vizet. Rendõrök vitték el. Ez már nevetséges. Az emberek mezítláb, derékig érõ, gusztustalan vízben sétálnak. Felhívták a figyelmet, hogy nem lenne szabad ott mászkálni, mert a víz tele van állatok tetemeivel, és a város összes koszával. Ha az belekerül valami seb útján az ember vérkeringésébe, komoly fertõzést okozhat. Közel sem lehet olyan hitelesen elõadni az itt átélteket, mint amilyen valójában. Tv nincs két napja, nem tudjuk, mire számítsunk. Internet sincs, csak Word-be pötyögök, amíg van áram. Víz már nincs. Ásványvizet kapunk, a csapvizet már nem is lehetne inni, mert szennyezett. Kenyeret osztanak. És ezzel le is tudtuk. Aki néz Híradót, az valószínûleg látott képeket, videókat, el tudja képzelni milyen helyzet nagyjából. Katonai helikopterek járnak felettünk, eddig mentõk is folyamatosan szirénáztak, de most már kocsik sem járnak az elöntött utakon. Tegnap a hivatal nem volt hajlandó homokzsákot adni.
Azt vesszük észre itthon hogy apad egy kis mértékben a víz, de nem lehet tudni. Még azt mondják, hogy a Hernád is árad még van 70 centit, és az is ide jön. Reméljük, hogy ez csak pletyka.
Belegondolni is szörnyû, hogy vannak olyan családok, sõt szinte már csak olyanok vannak, akik 3 napja bezárva élnek, és arra gondolnak, hogy mi lett az otthonukból. Egész életükben azért küzdöttek, kiskertet építettek, abból éltek meg, amit maguknak termeltek meg. Ez most egy szempillanat alatt elvész. Egész életük munkája elveszett. Könnyekkel küszködve gondolok bele, mit élhetnek át ilyenkor.
Mennyi idõbe telik, mire ez a rengeteg víz eltûnik, szivattyúval távolítják el a vizet az épp házakból, a családok visszatérnek a roncsokba, fertõtleníteni kell mindent, és szortírozni a még jó állapotban lévõ dolgok között. Több hónapba is eltelhet, mire helyreáll a régi rend. De soha nem lesz minden a régi. Már nem úgy gondolok a vízre, mint nyáron egy hûsítõ italra, vagy melegben egy jó nagy medence vízre, hanem mint a legerõsebb pusztító erõre. Mint tudjuk a tüzet el lehet oltani vízzel, de a vizet semmivel sem lehet megfékezni. És számomra ez az egyik legborzasztóbb dolog, hogy nem tehetünk ellene semmit. Több ezer emberrel szemben a víz az úr.
És nem tudhatjuk mikor lesz vége.
Ma Vasárnap van, remélem minél hamarabb változik pozitív irányba a helyzet, és beszámolok, hogy mi lett velünk / mindenkivel.
Ma, Hétfõ. Már kisebb a nyüzsgés, az emberek beletörõdtek a sorsukba. A víz apad, ha lassan is, de egyre kisebb. Több helyen átvágták a gátat, fõleg magánemberek, akik nem tudták elviselni a tehetetlenséget. A víz még mindig eszméletlenül sok. A csapvizet megnyitották, de szennyezett. Ma sikerült lezuhanyozni, habár a víz jéghideg volt. Áram van, tévé, internet nincs. Kicsit olyan érzésem van, mintha a vihar elõtti csend lenne...
Még ma, fél 11. Apa azzal a hírrel jött haza, hogy egy kb. 30 tonnás lánctalpas gép, el sem tudom képzelni milyen, a gát átvágása közben valahogy megsüllyedt, és félig a vízbe esett. Most egy 60 tonnás másik valami próbálja kimenteni. Ha minden igaz, lesznek képek, tesóm elment megnézni. Nekem már nincs erõm, fõleg a hallottak után. Mindjárt leírom. Ma itt járt Sólyom László, köztársasági elnök, és katasztrófaturistát „játszott”. Ma kiadtak egy közleményt a város helyzetérõl, mivel nincs Tv. Az áll benne, hogy összesen 460 családot kellett kitelepíteni, és hogy már adományokat gyûjtenek. Az idõsebb korosztály, mivel nincs jobb dolguk, kint álnak egymás kapujában, és pletykáznak. Nagyim naponta 3x jön átadni az információt. Olyanokat hallattam, hogy megverték a polgármestert, de közben az is kiderült, hogy az nem itt volt, hanem Ongán. Elvileg, de itt már semmi sem biztos. Annyi fajta információ van, hogy nem tudom, mi igaz, és mi nem. Az is járja, hogy a polgármestert leváltatják, az interneten azt nyilatkozta, hogy Zsolca menthetetlen, ezért õ elmegy. Nincs mit hozzáfûznöm. Szerintem mindenkinek megvan a maga véleménye. A közleményben még az is állt, hogy mára összesen 40 ház omlott össze, és még ugyanennyi veszélyben van. Vannak már emberi áldozatok is. Egy férfi meghalt, mert megrázta az áram a lakásában. Ma apa azzal a hírrel jött haza, úgy 9 óra felé, hogy az egyik ismerõse felakasztotta magát. Valaki nem tudta feldolgozni azt, hogy összeomlott a háza, se családja, se senkije. Én sem tudnám. Fogalmam sincs, ebben a helyzetben mi lenne a jó megoldás. Itt már a pszichológusok sem tudnak segíteni, pedig azok is vannak a menedékhelyeken. De ez tényleg feldolgozhatatlan.
Nem tudom, mit írhatnák utóiratnak. P.s.:Nem tudom.
Kedd: Képek nem születtek a tegnap estérõl, tesómra nem lehet bízni semmit.
A városban még mindig készültség van, de javul a helyzet. Apad a Sajó, de sok ház, utca még mindig víz alatt. A mai közleményben az áll, hogy összesen eddig 64 ház omlott össze. Folyamatosan kapunk élelmiszercsomagokat, vizet, pedig a bolt már kinyitott, el lehet menni oda száraz lábbal. Szerintem pár nap múlva elkezdõdik mindenhol a helyreállítás, kárfelmérés, fertõtlenítés. Annyira vágyom egy zuhanyra, de nem lehet, mert szennyezett a víz, és fertõzést kaphatunk. Mindig fertõtleníteni kell a kezünket is. Már írtam a pletykáról is, és az is az volt, hogy valaki öngyilkos lett. Elég durva történet. Halálra unom magam, mintha egy ketrecbe lennék bezárva, nincs Internet, nincs Tv. Már az összes filmet ami a gépen van megnéztem, ezután olvasgatok. És nagyon meleg van. Nem tudom, meddig bírom. Ma anyával elmentünk megnézni a leszakadt hidat. Elkeserítõ látvány. Errõl van kép.
Nem sok változás történt az elmúlt pár órában, csak annyi hogy még 2 embert „fogadtunk be”. Anya unokatesójának a feleségét, és nagyobbik fiát. Így már 8-an vagyunk a házban. Még elférünk, addig jöhetnek emberek, amíg nem az én szobámban kell lakniuk. Szükségem van a magányra. De már annyira szívesen boroskóláznék és beszélgetnék a barátaimmal. Nagyon hiányzik.
Mondom, itt percenként változnak a dolgok, mégsem alszanak itt 2-en. Nekem ez csak jó.
Szerda: Barátnõm 18. szülinapja, kár hogy nem lehetek ott. Majd bepótoljuk hétvégén ha minden jól megy. Tesóm ma elbiciklizett a korforgóig, elvileg már be lehet jutni így Miskolca. Jó lenne, ha a közlekedés is beindulna. Szeretnék azért évzárón ott lenni.
Nemsokára elindulok és szétnézek, hogy mi a helyzet a városban. Jó lenne valahonnan informálódni, hogy mi a helyzet a buszokkal, netán vonatokkal, hisz internet és tévé még mindig nincs. Nagyim barátnõje felhívta tegnap az UPC-t és azt mondták, hogy még egy jó darabig nem is lesz. Hát köszönjük.
Most épp a terasz lépcsõjén ülök, már csak itt van hely. De nagyon szépen süt a nap, már érzem a nyarat. 5 napja vagyunk bezárva, már nagyon szükségem lenne rátok. J
Este 9 óra. Anyával és tesómmal bebicikliztük a várost. Az egész egy szeméttelep. Iszonyú büdös van egyes helyeken. Az utcán apró békák ugrándoznak. Már elkezdték a romok eltakarítását, és a fertõtlenítést. Megtudtuk, hogy holnaptól elvileg megindul a közlekedés Miskolc irányába. Hurrá. Buszok is fognak járni, csak más útvonalon. Elmentünk a körforgó felé, ahol a víz rendesen megrongálta a hidat. Oszlopok majdnem ránk dõltek, és a korlátok félig kiszakadtak. Nem szép látvány.
Délután a szomszédok mondták, hogy a híradóban is volt, tehát nem pletyka, miszerint egy házaspár lett öngyilkos. Mondjuk ezt nem tudom elképzelni, hogy most így megbeszélik, hogy „ na akkor haljunk meg?” Sajnálom
Holnap szeretnék bemenni Miskolcra, de a sulit még elkerülöm, van egy pár elintéznivalóm.
