csak egy részlet a tegnap hajnali beszélgetésünkbõl:

én: -úgy szeretem az ilyen estéket.

õ: -milyeneket?

én: -amikor összebújhatunk, és jó lenne minden nap úgy ébredni.

õ: -hát költözzünk össze. és ezt nem viccbõl mondom.

én: -lehetetlen.

õ: -nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

kicsit lesokkolt a téma, nem mintha nagy jelentõséggel bírna, de azért elképzeltem. bár még elképzelni sem könnyû. szóval elgondolkodtató, de persze én viccnek vettem.