szóval elég élménydús 3-4 nap volt.

Miskolc-Zamárdi távolság: kicsit több, mint 5 óra, nem volt vészes, viszonylag rövidnek tûnt az út. Viszont az állomástól a kempingig gyalog rengeteg cuccal nagyon fárasztó. Lepakoltunk, sátrat felállítottuk, és rájöttünk, hogy a cuccaink nem férnek be. Kreatívan megoldottam a helyzetet. Igaz, nem volt a legbiztonságosabb, de nem tudtunk mit csinálni. Elsõ nap eléggé rossz idõ volt, de azért fürödtünk. A Balatonban is, meg a nõi zuhanyzóban is:) Késõbb a férfiben is. Este boroskóláztunk a parton és kacsákat etettünk, utána pedig elvitt egy olasz étterembe, ahol a pincérek szinte már szaladtak, hogy kiszolgáljanak. Nem kellett sokat várni, nagyon fincsi volt a pizza is, és amikor távoztunk, akkor az összes pincér egyesével szinte kiabált, hogy Arivederci, és tényleg úgy jöttél ki az étterembõl, hogy mosolyogtál. Nagyon jó hely, nem azért, hogy reklámozzam, de Mauro restaurant-nak hívják.

Második nap arra keltünk, hogy a matrac amin aludtunk, leeresztett és a szerelmem alig bírt megmozdulni úgy fájt a dereka. Na, akkor béreltünk biciklit, és kerestünk egy gumijavítót. Kb. 2 órányi tekerés után meg is találtuk. Leadtuk, azt mondták, hogy este jöhetünk érte. Közben annyira fájt a dereka T-nek, hogy orvost is kerestünk, kapott egy csomó injekciót, meg gyógyszereket, amitõl szerencsére jobban lett. Este kiültünk a sátor elé, betakaróztunk, és tequiláztunk. Fura volt úgy, hogy csak ültünk, és nem csináltunk semmit. Nevettünk, zenéltünk, fényképezgettünk. Még elõtte visszamentünk a matracért, szóval már viszonylag kényelmesen tudtunk aludni. Harmadik nap már jó idõ volt, fürödtünk, napoztunk, le is égtünk picit. Este vodkázás közben beszélgettünk, és valahogy eljutottunk oda, hogy mik a félelmeink, hogy érzünk egymás iránt. Nem tudtam a szemébe mondani, mert már a gondolattól is sírtam. Azt mondta, hogy játszunk olyat, mintha egy rég nem látott ismerõsnek mondanám el, hogy milyen õ, és hogy miket gondolok, és õ meg válaszolt. Így jóval könnyebb volt, mégjobban megismertem, megtudtam, hogy õ mitõl fél, elmondtam, hogy az én álláspontomat, aztán a végén egymás nyakába borulva sírtunk. Kellett. Mondta, hogy õ csak azt szeretné, hogy boldog legyek. Mellette az vagyok.

Este még elmentünk egy másik étterembe, finom volt ott is a vacsi, ha nem lett volna benne zeller:D Na, mostmár mindegy. Ittam banános Belga sört, igaz 900 ft volt egy pohár, de megérte. Hazafelé szivem már nagyon rosszul volt, mert belázasodott, én meg eléggé fáztam.

Utolsó nap pakoltunk össze, rossz volt otthagyni a helyet.  Délben indultunk el, és este 9-re értünk csak haza, a magyarországi vonat közlekedésnek köszönhetõen.

Rendesek voltak az emberek, teljesen mások, mint itt Borsodban.  Megbeszéltük, hogy jövõre is megyünk, csak kocsival, ha meglesz addigra a jogsim.

Kb. 25000 ft volt ez a kis kiruccanás, egy forintom nem maradt, de megérte, mert felszabadultan, jól éreztem magam.