én, kis naiv létemre azt hittem, hogy ez a munka móka lesz és kacagás. a nagy sz*rt!.  képzelj el egy 3 méteres mosógépet, amibe 4 percenként 24 kg ágynemû megy be, és majd utána ki is jön, vizesen, egy nagy konténerszerû dologba, ahonnan nekem kellett kiszedni és összehajtogatni a lepedõt, huzatokat. a kezem majd leszakadt, de csináltam. este az utolsó 1 órába beállítottak kalanderezni, az még egész jó volt, még talán élveztem is. remélem ma is olyat kell majd csinálnom. egész nap kerestem a mûvezetõt, hogy alá tudjam írni a jelenlétit, de nem találtam, majd estefelé hívott, hogy na menjek. kitöltöltöttünk mindent, kérdezte, hogy mi a végzettségem, mondtam, erre beírja, hogy ÉRECSÉGI. Azt hittem beájulok. Hogy lehet valaki ilyen tudással mûvezetõ. Na mindegy, az emberek viszonylag segítõkészek, de nagyon monoton a munka. Már 3kor az idõt néztem, hogy mikor lesz már 10. De nem panaszkodok, én akartam dolgozni, és tudom, hogy vannak ettõl még sokkal szarabb munkák.