save our soul

Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyü világot annyira, hogy már néha nem is fáj -, undorodom csak.

plan

2011. szeptember 17. 10:07 - naivart

Nem akarom elengedni. Azt akarom, hogy mindig velem legyen. Ezt szóvá is tettem, erre az volt a válasz, hogy megoldható lenne. De mégis hogyan? Õ 3 naponta dolgozik napi 12 órát, én meg minden nap suliban vagyok. Ha nekem is lenne rendszeres fizum, akkor költözhetnénk albérletbe. Akkor csak egy hmm volt a válasz, de utána volt idõm gondolkozni. Nagyon tetszene az ötlet, el tudnám képzelni így a jövõnket. De basszus, 19 éves vagyok, szakmát tanulok még egy évig, és utána szeretnék egyetemre menni. De itthon sem szeretnék lakni, mert nagyon elegem van az itthoni körülményekbõl. Szóval még kibírom ezt az évet valahogy, utána elmegyek egyetemre, ha felvesznek, és keresek munkát. Lehet, hogy levelezõs ideálisabb lenne. még nemtudom. De nagyon változtatni akarok, mert én ettõl kikészülök. Még most nem látszik rajtam, de így van.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://naivart.blog.hu/api/trackback/id/tr115928732

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása