Folyamatos tenni akarással fekszem le minden este. És ez addig tart, amíg fel nem kelek. Onnantól feladok mindent, és berakom a kedvenc sorozatoma laptopon, és elfelejtek mindent. Ekkor nem gondolok arra, hogy mit kell tennem egész nap, vagy mik a jelenlegi problémák. Talán ez egy menekülési reakció. Csak akkor nem értem magam, hiszem ebbõl az állapotból szeretnék menekülni, és mégis ezt teszem mindig. Valamit eltervezek, és ha már egy pici változás is van, vagy épp hangulatingadozás gondolkodás nélkül feladom. Én nem ilyen akartam/akarok ilyenlenni.

Motivációm van, de úgy látszik nem elég. Miért választom a könnyebb utat? Mert kényelmesebb. Lusta vagyok még mindig. Pedig mennyiszer próbáltam már tenni ezellen.

Szükségem van egy kis környezetváltásra. Ez szokott segíteni. Ilyenkor átértékelem a dolgokat. Lehet sablonosan hangzik, de sokat segítene, ha egy kicsit egyedül, vagy máshol lennék, és kívülrõl látnám magam és a problémáim.