Itt ragadtam. Nem hogy elõre lépnék, talán hátra. Fõleg, hogyha emlékeztet rá. De mégis amikor meglátom, hogy keres, akkor megdobban a szívem, egyrészt, mert még mindig szeretem, másrészt mert tudom, hogy megint kell majd az idõ, hogy elfelejtsem.
Féltem magam. És a jövõtõl is félek.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
