Iszonyú rossz ez az év. Sosem ért még ennyi tragédia egyszerre. Kezdődött Timivel és a babájával, utána szakítottam a barátommal, most pedig barátnőm öccsét keresik, mert 3 napja eltűnt. Egyik percben szenvedek a szakítás miatt, másik percben B.-re gondolok, a harmadikban pedig Timi jut eszembe. Szörnyű. Igazságtalan az élet. Kezdem elveszíteni a hitemet, pedig nem lenne szabad. Ez tartja bennünk a reményt, hogy megtaláljuk. 

Koncentrálnom kellene a közelgő vizsgákra, de nem tudok egyszerűen összpontosítani. Remélem az eredmények nem fogják tükrözni azt, hogy nem tudtam tanulni. 

Rossz egyedül. Rossz párban. Rossz itthon, rossz máshol. A hozzáállásommal lesz baj. Csak félek, hogy történik még egy tragédia, és egyre gyengébbek vagyunk. Az oké, hogy ami nem öl meg, az megerősít, de ennyi negatív dolog után nehéz felépülni lelkileg. Mindegyik egyre lejjebb süllyeszt és nagy erőfeszítés kell, hogy újra ugyanolyanok legyünk, mint régen. Bár olyanok már sosem leszünk. Sajnos. Az élet mindig tartogat valami újat. Kérdés, hogy jót, vagy rosszat?