Napom. Hajnal 4-kor kelés, Missy sétáltatás, háromnegyed 5, jó indulni kéne melóba fél 6-ra, hogy ki tudjam nyitni a kocsmát, persze bicajjal, mert mi mással? Sikeresen odaérek 5:21-re, rengeteg ember kb. 9-ig, én nem tudom, hogy lehet korán reggel beb*szni, mint az állat. Na mindegy... Közben még egy ládi pali emlékeztet T-re, meg kérdezget róla, meg az anyujáról, hát mondom menj a picsába, nemhiszem el, hogy nem lehet egy nap, amikor nem jut eszembe.... Laza 16 óra munka után, mert természetesen nekem kell zárni is a kocsmát, még takarítás, meg adjak már még egy piát, miután kiütöttem a pénztárgépet, meg főzzek már egy kávét este 9-kor, hát mondom ti nem vagytok normálisak, de azért mosolyogjak a részeg, idióta féleszű vendégre.... na tudod mit, elküldtem mindet a f*szba :D Aztán még ugorjak haza, mert anya adni akar kaját, persze nem tudom miért, amikor azért költöztem el, hogy önállósodjak. Jó. Háromnegyed 10, eljutok oda, hogy elinduljak a második otthonomra, sötétben, bicóval, mellény fel, lámpa, fasza, végighallgatom a tiszain, hogy a kurváknak mennyi a tarifájuk, jó kis program. Fél 11, sikeresen megérkeztem, Missy le, harc egy másik kutyával. Vissza, takarítsunk egy kicsit, hát nem lefejelem a konyhaszekrényt? Még szoknom kell a lakást. Szóval még leírni is hosszú, hogy mennyire egy pocsék nap volt, de túléltem. Viszont arról ne is beszéljünk, hogy holnap van az utolsó vizsgám, és meglepő módon most sem vittem túlzásba a tanulást. Sok szerencsét, Viki!