Rég írtam valami említésre méltót. Megvan az oka. 

Kezdek kimerülni, de biztosan írok még az évben. 

Összegzem az évet. Bár sajnos nem igazán van benne pozitív dolog. És nem én vagyok a negatív. 

Sajnos én egy olyan világban élek, ahogy szinte minden percem rettegés. Rettegek a munkahelyen, rettegek itthon, és rettegek bárhol, mert nem tudom, hogy épp mi folyik itthon. 

Körbevesz mindenhol. Ha ma nem állítom le magam, akkor biztos, hogy nekem jött volna az a srác. Nem vagyok egy nyugodt típus, nem csillapítom a vitát, hanem gerjesztem, és amíg nem ismerem, addig nem tudhatom, hogy bánt-e nőket. Simán nekemjött volna, ha nem állítom le magam időben. Szerencsére nem lett bajom. Legalábbis fizikálisan. Az, hogy a lelkemben mi zajlik, azt meg úgyse látja senki. 

Rettegek attól, hogy mi van itthon, mert legutóbb én szedtem le bátyámat apáról, mert nekiment. A saját apjának. Jó, én is nekimentem volna, az tény. Rettegek, hogy történik velük valami. 

És attól is, hogy Lucának mindent végig kell nézni, és neki is ez lesz a norma, a családon belüli erőszak. Még ha csak néha néha csapnak át a dolgok a fizikai megnyilvánulásba, akkor is. Olyan lesz szegény, mint mi, mindannyian, lelki sértültek. Nem akarom, de nem tudok mit tenni. 

Rossz helyen vagyok, rossz emberekkel körülvéve.

valamit nagyon rosszul csinálok.

Hiszek a változásban, hiszem, hogy itt lesz, de azt is hiszem, hogy nem ma jön el. Ez az, amihez fájdalom, idő, türelem és kitartás kell. Mert az élet nem mindig olyan egyszerű. El kell döntened, hogy mi a fontos neked, és folyamatosan tenned is kell érte, de nem csak ma, holnap, holnapután, hanem minden percben és pillanatban, egészen addig amíg úgy érzed, hogy ez az, amit igazán akarsz. A GYŐZTES FEGYVERE A KITARTÁS. Pont ezért hidd el, hogy Te is képes vagy rá, és képes is leszel! 

Istenem, őszintén örülök, hogy elmondtad :) 

Újra és újra beleesek a saját hibáimba. Ez így nem jó. Minden feszültségnek egyetlen forrása van, mégpedig saját magam utálata. 

Talán igazatok van. Magamnak sem merem bevallani. 

-Tudod, amikor szerelmes az ember, akkor vak is. Szeretnék újra vak lenni. Ha érted.

- Én nem vezetnélek falnak ha vak lennél. Ha érted.

♥

-Csak műdurciztam, bocsi. Ha van ilyen szó. Bár biztos nincs. 

-Ezt bírom. A műdurcizást is. Meg azt is, hogy kitalálsz ilyen szavakat. 

Én azt hittem, hogy azt se tudom, hogy kit keresek.... Pedig rá kellett jönnöm, hogy él a fejemben egy kép, mint "álompasi" és nem tudok tőle elrugaszkodni semmi áron. Pedig így kurvanehéz lesz. Túl nagyok az elvárásaim.