Tökéletes hétvége :-) jobban mondva hétköznap, mert már összefolynak a napok.  
Máté pénteken délben érkezett hozzám, és itt volt egészen vasárnap délelőttig.  
Kocsonyafesztivalon mind a két nap voltunk, bár nem igazán kötöttek le a programok.  Inkább egymással foglalkoztunk :-) 
Aztán meg az ágyat nyomtuk egész nap. Úgy volt, hogy mivel én nem érek rá a hétvégén, ezért csak 2 hét múlva találkozunk, meg ő is megy valami buliba, de ma hívott, hogy akkor hogy is dolgozok, mert nem fog kibírni 2 hetet, úgyhogy valahogy oldjuk majd meg a talit :-) 
Nagyon Boldog vagyok, hogy így  alakultak köztünk a dolgok, remélem, hogy tartós lesz. 

Dolgozok. Úgymond van időm írni. Vannak, hangosak, de kizárom őket. Fáj a torkom. Nem akarok hétvégére beteg lenni. Próbálom rendbe tenni magam, gyógyszer, borsmenta tea, derékmelegítő. Nem csak belőleg, hanem külsőleg is. Műszempilla, szoli, edzés. Persze ez csak külsőség. De kell ez is. Szerintem szüksége van egy nőnek erre. Hogy jól nézzen ki, és hogy meg is dícsérjék érte.

Szombaton megyek Mátéhoz. Nagyon nagyon várom vár, hisz kb. 20 napja nem találkoztunk. Mindkettőnknek szüksége van a másikra. Vagyis nekem rá biztosan. Olyannyira, hogy kezdi elfeledtetni velem T.-t, ami nagy szó.

 Egy kicsit ő is olyan, de én nem úgy tudom be, hogy hasonlít rá, hanem, hogy az ilyen fajta, típusu férfi vonz, nem pedig az ilyen papucs, anyuka kedvence fiucskák. 

Nehezen mutatja ki az érzéseit, de nekem már az is jó dolog, hogy azt mondta, hogy hiányzom, pedig magának sem merte bevallani.

Nagyon várom a szombatot, ott alszok majd nála, bemutat a családjának. 

Nem tudom, hogy lehet-e azt mondani, hogy kapcsolatban vagyunk-e. Igazából rákérdezni nem akarok, mert ez olyan, mintha én kételkednék benne, de hát hogy lennék teljesen biztos a dolgomban, hogyha nem beszéltük meg.

Vagy ez egyértelmű, csak én "nem merem még elhinni, vagy elkapkodni"? Nem tudom, sodródok az árral, és élvezem. Minden pillanatát :)  Vágytam erre az érzésre, azt hittem, hogy nem jön el egyhamar újra. És itt van, benne vagyok, elmerültem benne, és nem kapok levegőt. Szerelmes leszek, és mind belehalunk, tartja egy Lovasi szám.  Hát nagyjából így érzek. Tök ellentmondásos, mivel szerelmesen szárnyal az ember, a fellegekben jár, és a menyországban érzi magát, viszont az árnyoldaláról senki sem beszél. Hogy görcsbe van a gyomrod, amikor arra gondolsz, hogy valami nincs rendben, csak rá tudsz koncentrálni, nem tudod átölelni akkor amikor te szeretnéd, pedig szükséged lenne rá. Féltékeny vagy, ha mással megy valahová, és hányingered, ha arra gondolsz, hogy másnak is esélye lehet nála, vagy épp kiszemelte valaki. Mindenesetre lassacskán kezdem ezeket érezni, aminek örülök, persze csak akkor ha ez viszonzott. Nem várok el semmit, ez a multkor sem vezetett jóra, csak hagyom, hagy történjen az, aminek történnie kell. 

Nem sietek, nem gondolkozok, mármint nem támasztok hamis elvárásokat magam elé, aminek ha nem felel meg, akkor én csalódok. 

Csak úszok. Boldog vagyok, ha rá gondolok, és arra, hogy sikerült ezeket az érzéseket kihozni belőlem. Ezeket az érzéseket, amiktől érzem, hogy élek. 

Félek attól, hogy sérülékennyé válok. 

Nagyjából fél órája váltunk el.  igaz, hogy csak szűk 4 órát töltöttünk együtt, de nekem megérte szinte ugyanennyit utazni érte. Egyszerűen azt érzem, hogy kell, szükségem van rá.  Ahogy magához húz,  rámnéz, már attól zavarba jövök, pedig nem szokásom.  A csókja pedig egyszerűen tökéletes,  és annyira vágyom már rá testileg is, hogy az már fizikailag fáj.  De még nincs itt az ideje.  
Egy nagyon egyszerű fiú, aki igazából ízig vérig férfi és szinte magáévá tesz az egri vár falán...  
Mellette nőnek érzem magam, és talán ez motivál a következő céljaim elérésében.  
Nagyon féltem magam a csalódástól, már van valami kötelék, érzek valamit, de nem akarom elsietni, mert abból csak baj lehet, tapasztalatom szerint.  Bár ott nem az volt az egyedüli baj.  
2 nap után éreztem a hiányát, de  sajnos nem 5 percre lakunk egymástól, hogy lássam.  Úgy beszéltük meg múlt hét vasárnap, hogy majd egy hét múlva talalkozunk, de tegnap kiderült,hogy se neki és nekem sem kell dolgozni ma, ez szerinte nem lehet véletlen, úgyhogy találkozzunk.  Hát jó döntés volt, élveztem minden percét.  Bárcsak így maradna. Ő a szőke hajú kék szemű hercegem.

Hiába vagy jó abban amit csinálsz, hiába érzed a sikert, nem tesz boldoggá. Legalábbis engem nem. Nem annyira, mint érezni, hogy fontos vagy valakinek. Még alig történt valami, de már most érzem, hogy nagyon rég voltam ilyen. Reményekkel teli, pozitív, vidám, kevésbé stresszes. Ez kell az embereknek. Korai még nagyon, de úgy érzem, hogy ez jó lesz. Szeretném, hogy így maradjon és egy nagy dologgá nője ki magát. 

Csodás mai nap :) 

Végre találkoztam Mátéval, hónapok óta beszéltünk, most jött el a nap, hogy végre találkozzunk. 

Minden nagyon jól alakult, újra érzem azt a különös dolgot, amit csak T-vel éreztem. Határozott, férfias, van véleménye, amit el is mond, és ki is mutat. Ilyet kerestem régóta. Szeretném, ha lenne folytatása a dolognak. 

Annyira szeretném, ha igaz lenne. Ha a most valósággá válna, és minden jól alakulna kettőnk közt személyesen is. M. Téged akarlak :) És érzem, hogy újra boldog lehetnék. 

Miért mindig olyan emberekbe futok bele, akiknek nem vagyok elég jó? Persze ezt így sose mondják, csak éreztetik. De még ha ez az egész valós lenne, de még nem az, mégis rosszul érzem magam miatta. 

Ajajj, előre félek, hogy mi vár rám. Pedig ugyanazt érzem, mint Tibivel az elején... Félek, hogy vele is ez lesz.

Én akartam, hogy újra hasonlóan érezzek, tessék, itt van, és megint lehúz. Nemtudom miért ilyen nehéz ez, és másoknak miért olyan könnyű.

Ide menekültem, ez volt a mentsvár. Már ez sem segít. Azért is hagytam el. 

Ígértem, hogy írok még az éven, most van alkalmam, bár elég rossz, hogy csak akkor van ihletem, ha szarul vagyok. Most sincs ez másképp. Én tényleg hálás vagyok egy csomó mindenért, de vannak olyanok, amikkel nem tudok mit kezdeni. Hálás vagyok azért hogy van családom, mégis az apám olyan, amilyet senkinek sem kívánok. Folyamatosan veszekszünk és nem én kezdeményezek. Az megoldás, az a boldog család titka, hogy nem szólnak egymáshoz az emberek? Én nem fogok, mert csak bánt. Lelkileg kikészülök tőle. És nem csak én. 

Aztán ott van a munka. Tényleg, hálás vagyok érte, hogy van egy munkám, amikor más meg hónapokig munkanélküli. Csak hát ez sincs rám jó hatással. Legalábbis amikor ma délben fejeztem be a 220. munkaórámat, akkor már tényleg elegem van az emberekből, és csodálkoznak, hogy nem vagyok türelmes, meg nem tudom meghallgatni mindenki problémáját. 

A barátaimat imádom, tegnap nagyon jól esett, hogy elmondták, hogy számíthatok rájuk, és hogy ne vegyem körbe magam korlátokkal, mert ha már 1 ember elbírja a másik 2 gondját, akkor már a harmadik emberét is elbírja :) Én tudtam, hogy számíthatok rájuk, csak néha ezt elfelejtettem és úgy gondoltam, hogy jobb ha az ember megtartja magának a problémáit, de mint kiderült, ezzel nem terhelem őket. Viszont vannak olyan dolgok, amiről nem beszél az ember. Amik akkora tabuk, hogy még saját magad is képtelen vagy szembenézni vele. Nem beszélsz róla, mert nincs. Csak a tudatalattidban létezik, de végigkíséri az életedet. 

Rossz volt ez az év, nagyon rossz. Nem részletezem, mert nem akarok belegondolni. Az, hogy a 2015 milyen lesz, nem tudom, de remélem, hogy jobb. És ez már csak nézőpont kérdése. Sajnos tudom, hogy nem fogok holnap úgy felébredni, hogy jó minden, boldog vagyok, de csak én tehetek a saját boldogságomért. És én rajta leszek, mert meguntam a szomorúságot. Most még sajnáltatom magam pár óráig, de utána összeszedem magam és újult erővel ÉLEK. 

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

Stephen King