“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és  nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.”

Holnaptól megváltozik minden. Nehéz lesz, mert nagy a felelősség, de meg tudom csinálni, meg akarom csinálni. Beköltözök Miskolcra egyedül albérletbe. Igazából csak rezsit kell fizetnem, illetve albérleti díj helyett egy kutyára kell vigyáznom. Ettől félek leginkább, hogy milyen gazdi leszek. De remélem nem lesz gond. 

Nagyon nehéz elszakadni kistesómtól, de nem is fogok! Ma kapott új telefont, meg tablet-et is, úgyhogy agyba főbe lehet majd skype-olni meg bármikor feljöhet, végülis csak 10-15 km-re leszünk egymástól. Mindenesetre akkor is nagyon furcsa még. 

Amit a tegnapi lehetőségről írtam, az most egy karnyújtásnyira van tőlem. Ha minden igaz, akkor egy hét múlva beköltözöm Miskolcra. Egyedül fogok lakni egy darabig, aztán talán jön valaki mellém. Nagyon hirtelen jött az ajánlat, de szerintem ki kell használni az élet adta lehetőségeket. Belegondolni sem tudok, hogy mi lesz velem, de kell a változás, szeretnék a talpamra állni, és önállóan eltartani magam. Nem mondom, hogy könnyű lesz, de meg kell próbálnom. Kockázat nélkül nincs nyereség. Kell a változás. Kell, hogy összeszedjem magam. 

Amikor kapsz az élettől egy lehetőséget, még csak a közelében sem vagy, de tudod, hogy van rá esély, még csak álmodsz róla. Aztán napról napra közelebb vagy hozzá, még jobban akarod, már tervezgeted is az életed további lépéseit. Aztán olyan közel vagy hozzá, hogy már kicsit félsz is a változástól, de mihelyst beleéled magad, elveszik tőled. Na, az szar érzés. Pont olyan, amikor az kell, amit nem kapunk meg. 

Fogalmam sincs, hogy olvasod-e még a blogomat, tényleg nem tudom, szerintem már nem. Legalábbis remélem, hogy nem, mert amit most leírok, azt én sem olvasnám szívesen, ha fordított helyzetben lennénk. Még most is sz*r. Nem nélküled, nem is azért mert vissza akarom menni vagy ilyenek, csak akkora sebet hagytál bennem, hogy nincs olyan nap, amikor ne gondolnék rád. Még mindig kiver a víz ha látlak, vagy csak felmegy bennem a pumpa már ha egy képet is látok rólad. Letilthatnának, de nem teszem. Nem tudom miért. Valami még mindig hozzád köt. Én úgy érzem, hogy még mindig nem sikerült lezárnom. Sajnos. Persze, már túlléptem, de azt a pillanatot várom, amikor jön egy harmadik és elfelejteti velem a múltat. Magasra tetted a mércét, pedig nem érdemled meg. De én nem tudok nem a szívemre hallgatni. És ne érts félre, tényleg, nem akarok már semmit, beletörődtem, meg konkrétan s*gget csinálnék a számból, hogyha akarnék valamit és szembe is köpném magam, ha odáig fajulna a dolog, mert tudom, hogy jobbat érdemlek. Veled az eszemre kellett hallgatnom, vele pedig a szívemre. Egyik se volt jó. Várom az igazit. Nem a másik felemet várom, akivel egy egészet alkothatok, hanem egy egész embert, akivel a végtelent alkothatom meg. :)

Tegnap. Vártam Renira vagy 40 percet, mondom egy pasira nem várok ennyit :D Megnéztük, hogy milyen Gré új munkahelye, a Cuba Libre. Nagyon jó hely, csak nem volt nagy forgalom. Reni kimegy 10 nap múlva Amerikában, pont most, amikor kezdtünk jóban lenni, sőt annyira, hogy már lezbiket játszottunk, hogy végre leszálljon rólam az a pali... Nem vágta, hogy ez nem az az esemény, ahol pasik is képbe jöhetnek. Na szóval, megüresedik Reni lakása, és Gré valószínű odaköltözik. Én is nagyon szeretnék menni, jók a feltételek, csak nem tudnám itt hagyni Lucát. De ez még nem egy eldöntött dolog. Visszatérve az estére, még csatlakoztam Timiék, de sajnos nem találtunk jó helyen, ahol hajnal 1 körül van élet, vagy éppen szabad hely. Renivel még mekiztünk egyet, aztán valami piros kocsival, 3 faszi, Reni ismerősei hazahoztak. Igazából elég felelőtlen voltam, hogy beültem idegenek mellé, de minden vágyam volt, hogy végre ágyba kerüljek. 

Azt akarom, hogy minden perc, amit veled töltök, arra ösztönözzön, hogy töltsek veled még egy percet. 

Nehéz! Nagyon nehéz mindenhol helyt állni. Amikor dolgozol, és közben hívnak, hogy holnap kéne menni álláinterjúra, és mondod, hogy nem tudsz menni sajnos, mert akkor is dolgozol... hát ez őket nem érdekli, ha nem tudok menni, akkor így jártam.. köszönöm szépen. Aztán visszahív, hogy jó, akkor menjek pénteken. Részmunkaidő. Jó lenne, bár már így is megszakadok a munkában és a tanulásban, az egészségem meg mélyponton, de tudod, addig üsd a vasat, amíg meleg. Ez számomra azt jelenti, hogy amíg tudok, addig odateszem magam, és a legtöbbet várom magamtól. Az már nem is zavar, hogy esténként sírva alszok el, hogy nem tudok ott lenni mindenhol 100%-osan. Kikészülök, de közben élvezem. Csak ez a folyamatos stressz ne lenne. Közben a vizsgákat is le kéne tudni, talán ez az ami a legjobban frusztrál, mert egyre kevésbé tudok ott is teljesíteni. Nulla tudással esek be a suliba és bízom a szerencsében, ami mostanában nem igazán talál meg. Magánéletre meg főleg nincs időm, talán jobb is, hogy nincs, mert akkor végképp összezavarodnék. 

Fáj mindenen, a lelkemet is beleértve. 

Felkelni korán reggel, amikor mások még alszanak,
kitartani és türelmesnek lenni akkor, amikor mások már régen feladták,
hinni magadban annak ellenére, hogy mindenki csak legyint rád,
áttörni a határaidat és legyőzni önmagad minden edzésen,
minden nap csúcsszinten teljesíteni a körülményektől függetlenül,
megélni a fájdalmat, és sóvárogni a következő után,
megcsinálni még egy ismétlést akkor, amikor már úgy érzed képtelen vagy rá...
...EZ AZ AMI MEGKÜLÖNBÖZTET TÉGED AZ ÁTLAGTÓL!
EZ AZ, AMIÉRT ÉRDEMES CSINÁLNI!

uuu Spontán este a lányokkal. Vagyis nem spontán, mert el lett tervezve csak közbejött egy vihar de minket az sem érdekelt :) csajos duma, kajálás, sörözés, aztán jön egy hirtelen facebook üzenet, miszerint mióta nem vagyok bosch-os már nem is játszik egy közös sörözés a volt kollégával :D Szóval megjelent Ákos, és meglepő módon tök jól elbeszélgettünk. Aztán már csak ketten maradtunk, vártunk a buszra, még egy sör belefért.Fura, hogy anno nem is voltunk jóban, most meg úgy elbeszélgettünk, mint 2 régi barát :) Kellett ez az este!

Istenem nem bírok az elmúlt hónap lelki terheivel. Kérlek segíts!