az életem egy időszaka arról szólt, hogy mindnap sírtam valamiért. Tudom, te ezt nem tudod elképzelni, mert nem ilyennek ismersz, de ez van. /Mosoly legyen arcodon, ha vérzik a szíved, ne lásson át rajta a kíváncsi emberek. Ne lássa meg a világ, ne tudják meg az emberek, hogy a szívnek meghasadni mosolyogva is lehet./ Az elmúlt időben nagyon sokmindent írtam, de arra nem volt időm hogy begépeljem. pedig jjólenne, mert nagyon fontosdolgokat írtam, de nemfogom, mert amit akkor gondoltam már máshogy van.

Mint mindig nekem soha nem sikerül semmi. most pl a koncertezés. már minden rendben volt, meg volt tervezve előre minden.. erre utolsó pillanat, és fuss, álmoknak, ohh dehogy terveknek vége. merthogy álmaim az nincsenek. nemakarok sablonban élni, mint hogy te mi szeretnél lenni ha nagyleszel? erre általában tanár vagy orvos, meg ilyenek. mosteznemtomhogyjöttide.mindegy. szóval a terveim egy pillanat alatt szertefoszlottak. ez vagyok én. nos mindegy 18.án újra jön és reméljük énis mehetek. van jóis végre. megvettem álmaim táskáját:D és lehet hogy kaptam munkát:D még nemakarom elkiabálni, de nagyonszeretném. kicsit húzós, de megéri(L)