oké. írtam az elõbb egy régényt, de valamiért elveszett. Most akkor újra.

Barátnõmmel ma a szabadságról és a függetlenségrõl beszélgettünk. Na jó, ez most nagyon komolyan hangzik, de nem az:)

Szóval arról, hogy milyen jó lehet egy hét, vagy akár egy hétvége szülõk, és "szabályok" nélkül. Elmenni, távol a megszokott emberektõl, a nagyvárosból, és kikapcsolódni. Persze, mindig vannak kötelezettségeink, amiket meg kell csinálni, de legalább itt nem emlkékeztetnek rá, hogy gyerünk, tedd el a ruháidat, locsold meg a virágokat. Tudod, hogy meg kell tenned, de nem szereted, ha figyelmeztetnek rá. Hiszen, te is tudod, hogy meg kell csinálnod. De így közben bizonyíthatnál a szüleidnek is, hogy nem vagy 8 éves, és tudod, hogy mik a dolgaid. Egy hét amikor tiéd a világ, azt csinálsz amit akarsz, de mégis vannak teendõk, amik kötelezõk. De ez hozzá tartozik. Hogy reggel magadnak csinálsz reggelit, és utána elpakolod magad után. De utána ameddig nincs más dolgod, addig bármit csinálhatsz. ott vannak veled a barátaid, akiket imádsz, és tudod, hogy õk is imádnak téged. Felelõsséggel vagy értük, de tudod, hogy semmi baj nem lesz. Elmehettek strandra, sétálni, napozhatni, szórakozni. Este elmehettek lazítani, egy kis faluban, ahol éjszaka pezseg az élet. Elmehettek a kis tópartra naplementét nézni. És nem is kell ehhez sok minden, ez megvalósítható álom. Hihetetlen jó érzés a szabadság. Megismerkedhetsz rengeteg új emberrel, barátokat szerezhetsz, és élményekkel gazdagodhaszt.

Erre tökéletesen alkalmas egy hét Bogácson, barátokkal. Hihetetlenül várom.

Ez egy második bejegyzés. Az elõzõ elvesztett. Abban részletesebben írtam errõl. Másodjára ez nem megy.