T Tibor: és karjaid rabjaként egy kívánságom lenne
hogy a szíved a szívemet soha el ne engedje
egy életen át vagyunk mi egymásnak rendelve
kopogtatnak könnyeim,hát kérlek hogy engedd beöröm könnyek lesznek,mert a bú csak múló állapot
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
