Tegnap éjszaka annyira jól megfogalmaztam, hogy mit akarok írni, aztán most hogy itt vagyok, persze minden elszállt. De azért leírom, hogy min gondolkozok mostanság.

Hirtelen elég népszerû lett a fiatalok körében az eljegyzés, akár pár hónapnyi együttlét után is. Ez lehet, hogy nekik jó, persze az ilyenekbõl születnek a rossz házasságok, de hát õk tudják. Viszont a vele egykorú társaikat ez elgondolkoztatja, hogy vajon õk nincsenek-e elkésve, vagy lemaradva az életükkel. Olyan ez, mint a magazinokban a szép, kiretusált lányok, akikre "mindenki" hasonlítani akar. Összehasonlítás.

Nem gondolom, hogy el lennék késve, sõt, talán már most többet értem el az életben, mint sok mindenki más, lassan 21 évesen.

De azért mégis néha ott a kisördög, hogy talán le vagyok maradva. De most ez így jó. Nem akarom elsietni az életemet, ki akarom használni a fiatalságomat, hiszen most tehetem meg. 10 év múlva már közel nem lesz ennyi lehetõségem, mint most.