Szomorú, hogy azzal, aki mindent megadna neked és a tökéletes lehetne, azzal Te nem tudod elképzelni magad, és nem tudsz beleszeretni, miközben ilyen jött ment bunkó faszkalapok meg felkeltik az érdeklődésedet. Ma is ez volt. 2 hete megállás nélkül hívott randira a 423-as srác, végre igent mondtam, találkoztunk, az elején jófej volt, felvitt a várhoz, aztán úgy nyomult, ahogy nem szégyen. Mondtam neki, hogy ezt nem igazán akarom, vagyis más, az amit élvezek, és más az amit szeretnék, hát ezt sajnos nem tudta értelmezni, lényeg, hogy kiderült, hogy ő úgy ismerkedik, hogy előbb akar lefektetni valakit és utána jöhet a beszélgetés. Hát mondom köszönöm szépen, én tudom hogy hol a határ, és tudok nemet is mondani, nem mondom, jól esett volna a törődés, de nem, én nem ilyen vagyok. Talán manapság ez a normális, akkor én vagyok a normálatlan?